Matrózvár. Régészet Százhalombatta Matrica









www.matrozvar.hu
www.balzo.ini.hu

www.matrozvar.fw.hu

Balog Zoltán

Mérföldkövek a vízmosásban

Római mérföldkő archivum a limes út árkában






Úgy tünik, ahová olajfinomítót telepítenek, ott a régészek jelentős római település feltárására számíthatnak. Az osztrák finomító Schwechadtnál Carnuntum mellé, a volt szőnyi Brigetió területén, a százhalombattai Matrica romjai mellé épült. Mindhárom város a római védővonal, a limes mentén fekszik, a Duna nyugati partján. Ezért nem meglepő, hogy a battai finomító építésekor az olajipar Szőnyből verbuvált tapasztaltabb, vagy az ott betanult fiatalabb szakemberei nem is érezték igazi otthonuknak Battát addig, amíg azt komoly római emlékek nem kötötték szívükhöz.




IMP.CAES.

M.IVL.PHILIPPVS.P.F
AVG.PM.TRIB.POT.CS
PP.PROCOS.ET.MA.IVL
PHILIPPVS.NOBIL.CES
PRINC.IVVENT.ET.MARCIA
OTACILIA.SEVERA.SANC
AV.CONIVNX
AVG.NOSTRI

AB AQ MP XXIII

Egy római mérföldkő

A 9 mérföldkő felirata

Philippus Arabs kori kő felirata.



Az alábbiakban egy igen figyelemre méltó római leletről szeretnék beszámolni, annak a tíz XXIII MP jelzésű római mérföldkőnek felfedezéséről, melyek ma a Nemzeti Muzeum udvarában vannak felállítva. A régészek 1964 -ben a víztisztító ülepítő medencéinek építését megelőző leletmentő ásatások során feltárták MATRICA vicusának (tábormelletti településének) és temetőjének egy részét., majd visszatemették az árkokat. A felszínre került bélyeges téglák és sírfedő cserepek kirajzolták a vicus helyét. Mi, fiatal mérnökök sokfelé találkoztunk ókori hulladékkal – elsősorban a Duna partján az ivóvizes kutaknál, ahova horgászni jártunk, más elfoglaltság nem lévén azidőben Százhalombattán. Felmerült a kérdés, Ercsi felé hol vezetett római út fel a dunnaparti lősz fennsíkra, ahová a Finomító is települt.

68 májusában nagy zivatarok voltak. Egyik alkalommal éjjel az AV1 üzemből jelentették, hogy a stabil torony mellett egy gödörben tűnik el az esővíz. Félő volt, hogy a víz kimossa torony alapjait. Az eseményt jelentettük, helyreállították a betont és a víz a csatornába ment ezután. Az esőzések folytatódtak Többször lementem a tározó tóhoz, ami a MATRICA nevű római tábor területén létesült két nagy, 50x20 méteres medence volt, és az elfolyó vizek olajmentesítésére, az olaj lefölözésére szolgált. Korábban itt a régészek leletmentő ásatásokat végeztek, akkoriban még nyitottak voltak a feltáró árkok és láthatók az azokban lévő római cserepek, bélyeges téglák és terra sigillata töredékek .A nagy záporok idején az ülepítő medencékre az üzemi csatornákból hirtelen nagy víz zúdult, néha áttört a fölöző gátjain és bevitte az olajos szennyvizet a Dunába. Ezért kellett a diszpécsereknek ellenőrizni a helyzetet. Az ülepítő medencék környéki római leletek felkeltették érdeklődésemet a castrum iránt. Az ivóvízmű kútjai mellett fel volt tárva egy kis fürdő maradványa.. A part mentén magas vízállás után a Duna sok cserepet mosott ki. Mivel Szőnyben is sok római lelet volt a finomító melletti lakótelep területén – qtt volt Brigétió római tábora - a kollégákkal beszélgettünk arról, hogy merre ment ki a római út a matricai táborból. Az AV1 tornyai tetejéről a környék szántóföldjei, az építkezések jól láthatóak voltak.. Ekkor, májusban a zöld vetésben kirajzolódott a régi, napjainkban már nem használt ercsibe vezető római út nyomvonala. Ott a vetés csenevész volt. Kerékpárral néhányszor végigjártam az utat Ercsiig, és a magas partról letekintettem az alul folyó Dunára. Egy helyen a part nagy darabja tölcsérszerűen korábban lesuvadt a folyóba. A suvadás alján kis forrás hozta ki az elszivárgó felszíni vizet, ennek a forrásnak igencsak petróleum szaga volt.

A nagy esőzések idején néhányszor megnéztem a a római utat és a partszakaszt. A magas parton felfedeztem egy bronzkori település szórványleleteit még a tavaszi szántás idején, amikor az eke a felszínre hozott sok bronzkori cserepet, agancskapa és kőbalta darabjait. (Később ezeket a battai múzeumnak adtam. ). Májusban 19.-én délutáni műszakban kerékpárral mentem le az ülepítőhöz, hogy megkérdezzem, hogyan védekezünk zivatar esetén a túlcsordulás ellen. Ezután a platóra vezető mélyúton feljöttem a platóra, és az erdőszélen a régi római út mentén haladtam, figyelve arra, hogy megtaláljam azt a helyet, ahonnan az esővíz lezúdul a platóról. Közvetlen az erdőszéli dülőút mellett látszott egy kezdődő horhos. A kerékpárról leszállva belekukkantottam. Feltűnt, hogy a lőszbevágott horhos alján nagy kövek fehérlenek. Lemásztam és nagyon elégedetten láttam, hogy a kövek mérföldkő maradványok. Bevált tehát a feltevés, hogy a limes út a magas parton vezetett Ercsi felé.

A horhos mélyén három teljesen kimosott kb. 60 cm átmérőjű hengeralakú feliratos kő feküdt, egy méternél kisebb darabok. A löszfalban további kövek darabjai látszottak. A feliratokat nem lehetett olvasni, de az egyik kövön a betűk egy része piros színű volt, mintha valaki Ruzsással akarta volna a betűket kiemelni.

Lefelé ereszkedtem a vízmosásban, de meredekebbé vált és féltem, hogy bajba kerülök, ha beomlik. A kollégák aligha találtak volna meg, bár a kerékpár az út mellett feküdt. Másnap reggel a beszéltem Kürti József művezető kollégámmal, aki már Szőnyben is figyelte az építkezéseket és jelentette a Nemzeti Múzeumnak az előkerülő leleteket. Megadta Bónis Éva római korral foglalkozó régész telefonszámát. Felhívtam a Múzeumot, kértem a régésznőt. Nem volt bent – Kürti Jóska a lelkemre kötötte, hogy csak neki mondjam – kérdezték, miről van szó. Hát én mondtam, hogy római mérföldkő, de nekem Bónis Éva kell. Mondták, mérföldkövekben Soproni Sándor az szakértő, adják. Elmeséltem részletesen a felfedezést és a helyet. Soproni sírkőre gyanakodott. Mindegy – mondtam neki, a fő, hogy gyorsan jöjjenek, mert valaki már felfedezte és rúzzsal kiemelte a betűket. Ez a hír már felvillanyozta a régészt, és megígérte, hogy mihelyt Bónis Éva megjön, együtt kijönnek. A rúzs ne aggasszon, az cinóber, amivel még a rómaiak festették ki a betűket, tehát a lelet csak most került ki a földből.

Néhány nap múlva Bónis Éva és Soproni Sándor kijöttek Battára. Én a diszpécserkocsival fogadtam őket - Kibédi Bálint volt a sofőr - kimentünk a horhoshoz. A régészek nagyon elégedettek voltak, összeszámoltak vagy hét kődarabot és megállapították, hogy három mérföldkő lehet. Észrevettek egy bronzkori urnasírt a horhos falában. A fennsíkon távolabb egy traktor szántott, annak a szántásában egy római őrtorony maradványait találta meg Soproni Sándor, míg én Bónis Évával beszélgettem. Talált 3 érmét is: 2 db 1 forintost és egy húszfillérest. Mindenáron oda akarta adni a traktorosnak, de az nem fogadta el, mondván, ő pedig nem veszített el semmit. Mivel vonattal jöttek és mentek vissza Pestre és a vonat másfél óra múlva volt, meghívtam őket egy kávéra frissen kapott szolgálati lakótelepi lakásunkba.



Néhány hét múlva (június 19.-én) ugyancsak nagy zivatar volt. A köveket még nem szállították el, már csak ezért is megnéztem a horhost, aggódva, hogy a elmosta azokat a víz vagy betemette egy földomlás. De nem, a horhos tovább bővült és újabb kövek estek ki az oldalából. Több mint hét. Ismét jelentettem. A régészek ismét kiszálltak, a helyet megnéztük Kürti Józseffel együtt. Megállapították, hogy a darabok összesen öt feliratos és egy felirat nélküli mérföldkő részei. Később Kürti József végezte a kövek kiemelését, szerzett hozzá darut és kocsit, ami bevitte azokat a múzeumba. Soproni Sándortól kaptam néhány különlenyomatot a battai ásatásokról és az ő általa megtalált bronzkori agyagkocsiról. Fél év múlva 500 -500 forint jutalom jött meg postán a Nemzeti Múzeumtól. Ez, mint később kiderült, komoly pénznek számított: két évvel később Zolnay László a Budavári Szoborleletért 4000 Ft -ot kapott.


1968-ban még egy követ kimosott a víz. Itt jegyzem meg, hogy későbbi kiküldetésem alatt (1969-74) Kürti József figyelte a horhost, Rokonál György 1969 májusában egy, Voda Ferenc 1971 április elsején további három követ jelentett a Nemzeti Muzeumnak 10 különböző – köztük 9 feliratos mérföldkövet emeltek ki innen, az utolsót 1988-ban publikálták. A köveket a Nemzeti Múzeum udvari árkádjai alatt egy, a bejárattal szembeni oszlop körül helyezték el. A 1975 -ben a battai Spektrum Klub egyik kirándulását szerveztük ezek megtekintésére, amiket akkor Kovács Péter régész mutatott be nekünk.”

A mérföldkövekről a Magyar Hírlap is írt. A lap 1968 aug. 27.-i számában Benedek István Gábor „Római kori történet köveken” címmel ismerteti az 5 kövön szereplő császárok dolgait és adja meg egy kő feliratát. A leleteket Soproni Sándor publikálta az Archeologiai Értesítő 95 (1968) 132 p.. számában és a Folia Archeologia-ban (1968-69) 91.p. A később itt talált kövekről szóló beszámoló Folia Archeologia XXXIV. 1983 79-90 p. található.










       V.I.P Szerver









www.matrozvar.hu
www.balzo.ini.hu

www.matrozvar.freeweb.hu