Matrózvár. Régészet Százhalombatta Matrica









www.matrozvar.hu
www.balzo.ini.hu

www.matrozvar.freeweb.hu

ANONYMUS ÉS KÉZAI SIMON - ELSŐ KRÓNIKÁSAINK A SZÁZHALMOKNÁL

 

A Százhalmokat mint fontos történelmi helyet említik legrégibb krónikáink. Megfordult-e a vaskori sáncnál Anonymus, járt-e halmok között a hun hagyományt teremtő Kézai Simon - erre a kérdésre keresünk választ.

Magiszter P. az elhunyt Béla király egykori jegyzőjének vallja magát. Két Béla király jöhet számításba, III.Béla (1172-1196) vagy IV. Béla (1235-1270). Mivel művében többször jóindulattal említi a kunokat, akik csak az utóbbi király idejében jöttek az országba, és nem ítéli el a honfoglalók pogányságát, ( továbbá mert - bár egyetlen másolat, - a krónika anyaga 13. századi pergament,) az utóbbi a valószínűbb. Anonymus jól ismerte az országot, különösen Buda környékét és Szabolcsot. A tájhoz kötödő érzelmeit a krónika szófűzése közvetíti. Szerzetesként és a gesztájának összeállitójaként nyilván sok időt töltött Pannonhalmán, e kolostor könyvtára lehetett az akkori legnagyobb könyv és oklevél gyüjtemény, ami még tatárjárást is túlélte. A Szent Hegyről így szól: „Árpád vezér és katonái így elmenvén Szent Márton hegye mellett ...fölmenvén a hegyre és látván Pannonia földjének szépségét szerfölött örvendeztek.” Környékünkön, Százhalombattán történt események leírása alapján nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy P. magiszter járt a százhalmoknál és a magaspartról ő is megcsodálta a nagy sziget látképét.

"CSEPEL SZIGETE

Ezután pedig Árpád vezér elindult arról a vidékről, ahol most Bodrog vára áll, és a Duna mentén a nagy szigetig haladt. Tábort ütöttek a nagy sziget mellett, majd Árpád vezér meg nemesei bevonultak arra. Árpád vezér és nemesei pedig férfi- meg nőcselédeikkel együtt békében és hatalomban ott maradtak április havától október haváig. Ekkor közös tanácsban elhatározták, hogy feleségüket otthagyva, távoznak a szigetről, átmennek a Dunán túlra, meghódítják Pannónia földjét, aztán hadat indítanak a karantánok ellen; sőt még arra is előkészültek, hogy elmennek Lombardiába.Mikor látták a helynek a termékenységét és gazdagságát, továbbá hogy a Duna vize milyen erőssége neki, kimondhatatlanul megszerették. Egyszersmind elhatározták, hogy ez lesz a vezéri sziget, s a nemes személyek mindegyike ott udvart meg majort kap. Árpád vezér azonnal mesterembereket fogadott, és velük pompás vezéri házakat építtetett. Aztán meghagyta, hogy a napok hosszú során át elcsigázott minden lovát vigyék oda és ott legeltessék. Lovászai fölé mesterül egy igen okos kun embert tett, név szerint Csepelt. Minthogy Csepel lovászmester ott lakott, azért nevezték el azt a szigetet Csepelnek egészen a mai napig.

  Kilátás a Csepel szigetre (Tökölre) az érdi vaskori sáncról.

A MAGYAR-RÉV

Néhány nappal később Árpád vezér meg összes főemberei közös elhatározással, egyetértéssel és szabad akarattal kivonultak a szigetről, és tábort ütöttek Soroksáron túl a Rákos vizéig. S midőn látták, hogy mindenfelől bátorságban vannak, és senki sem bír nekik ellentállani, átkeltek a Dunán. Másnap pedig Árpád vezér meg minden főembere, Magyarország valamennyi vitézével együtt, bevonult Attila király városába. Ott látták a királyi palotákat - egyeseket földig romban, másokat nem -, és fölötte csodálták mindazt a kőépületet. Kimondhatatlanul felvidultak, mivel érdemesek lettek arra, hogy elfoglalják - s méghozzá háború nélkül - Attila király városát, kinek az ivadékából származott Árpád vezér. Ott lakomáztak mindennap nagy vígan Attila király palotájában, egymás mellett ülve. ... Továbbá ugyanazon a helyen Kendnek, Korcán apjának földet adományozott Attila király városától a százhalomig és Diódig, fiának meg egy várat népe őrizetére. PANNÓNIA FÖLDJE Árpád vezér pedig huszonegyed napra tanácsot tartván, felkerekedett Ecilburgból, hogy meghódítsa Pannónia földjét egészen a Dráva folyóig. Első nap a Duna mellett, a százhalom táján ütött tábort. Ekkor úgy rendelkeztek, hogy a vezér hadseregéből az egyik részt a Duna mentén Baranya-vár felé küldi."( Pais Dezső fordítása.)

 

Kézai Simon nemcsak gyönyörködött a vidék szépségében, de szülőföldjét, a Tárnokvölgyet, a mai Benta vízgyüjtőjét nemzetformáló, világszerte ismert események színhelyének vallotta. Simon magiszter, Kun László király udvari papja a kézai nevet a nagy valószínűséggel a régi térképeken a Szt. László víz meletti Ginza -korábban Kéza (CSÁNKI, 1909) - vagy Kinzai (puszta) nevü többször elpusztult faluról kapta.(SÁNDOR K. 2011.321p.) A falu fölötti domb túloldalán lévő Etyektől délkeletre lefutó vizek a a Benta egyik mellékágába, a Zámori patakba folynak.A Benta Tárnokon keresztűl már sík vidéken (akkor) kanyargott, és a százhalmok alatti kiöntéseken át került a Dunába. Kinzai pusztától egy napi járóföldre volt a száz halom fennsíkja és a hatalmas vaskori erőd sánca, amit Kézai S. Potencia városának nevezett. Azidőben mellette 120-140, öt-tíz méter magas, 20 – 30 m ármérójű halom magasodott nemcsak az érdi fennsíkon, de az ercsii részen is néhány, köztük a Nagy Halom is állt. Kézai Simon e keltakori halmokat tartotta a hunok sírjainak..

  Kinzai puszta a 2. katonai felmérés térképén (1830 körül)

Bár a történészek Keveházát (Keveaszó - Cuwe azoa, Keueozou) a Váli víz menti Kajászóval azonosítják, nem lehetetlen, hogy Kézai Simon a Batta - Ercsi határát a Tolna felé vezető hadiút mentén jelző, ugyancsak kőbálványos Nagy Halmot tartotta Keve (Cuwe) sírjának. Ezt az olajfinomító építése során elbontottak a melette lévő Dolena majorral – (Krizsán Dolena, késöbb Máriaháza) együtt.

Kézai Simon krónikájából

"Tárnokvölgyi csata

3. §. Macrinus és Veronai Ditrik hadi készületeiről.

S minthogy azon időben Pannoniát, Pamfiliát, Frigiát, Macedoniát és Dalmatiát a longobárd nemzetből Szabaria városából származott Macrinus hadfolytatásban tanult tetrárkha kormányozta, hallván hogy a húnok a Tisza mellé telepedtek s országát napról napra szaggatják, országa népével rájok támadni félvén, követeket külde a rómaiakhoz, hogy a húnok ellen hadi népet és segítséget kérjen, mert a rómaiak részéről parancsol vala az említett országokban. A rómaiak osztán Veronai Ditriket, alemann nemzetet, emelék önkényt akkor magok fölé királylyá, kit meg is kértek, hogy vígyen Macrinusnak segítséget. Ditrik tehát szives jó lélekkel rá állván, olasz és német sereggel s más nyugoti vegyes nemzetekkel megindulván Százhalomhoz juta, hol a longobárdok Potenciana város alá összegyülekeztek vala s tanácsot tarta Macrinussal, vajon a húnokat a Dunán átkelve tanyájokon vagy más alkalmas helyen kellene-é megtámadniok.

4. §. A tárnokvölgyi és zeiselmaueri ütközetekről.

Míg hát Ditrik és Macrinus ebben a tanakodásban veszteglettek, a húnok csendes éjszaka a Dunán Sicambriánál tömlőkön átkelének, és Macrinus és Ditrik seregét, melly Potenciánába nem fért s kint a mezőn sátrakban tanyázott kegyetlenűl öldöklék. Melly támadáson Ditrik elkeseredvén, a maga és Macrinus embereinek igen nagy romlásával és veszedelmével ütközetet állván a húnokkal, a Tárnokvölgy mezejére kivonula; e helyt azonban, úgy mondják, hogy a húnokat hatalmasan meggyőzte. A húnok maradványa pedig megfutamodva sátraiba vonult vissza. Mert ebben az ütközetben a húnok közzűl százhuszonötezer ember veszett el, Köve kapitány is ugyanott elesvén. Ditrik és Macrinus katonaságából pedig azokon kivűl, kiket az említett város alatt sátraikban öldököltek volt le, kétszáztizezeren vesztek el. Látván tehát Ditrik, hogy embereiben illy nagy öldöklés esett, más nap hogy az ütközetet vívta, Macrinussal Tulna város felé vonúla. A húnok osztán észrevévén, hogy Macrinus és Ditrik a viadal helyéről táborukat visszavonták, a viadal helyére visszatérve, bajtársaik tetemeit, mellyeket megtalálhattak, és Köve kapitányt az országút mellett, hol a kőbálvány van felállítva, scytha módon ünnepélyesen eltemették s azon táj környékét ezért Köveházá-nak nevezték. Megismervén tehát a húnok, mennyi és millyen a nyúgoti nemzet fegyvere és lelke, neki bátorodva seregökkel Tulna felé indulának, hogy Ditrikkel és Macrinussal megvívjanak. Kiknek jövetelét a mint Ditrik megértette, velök Czézönmaurnál szembe szálla, s reggeltől délestig olly negyvenezered magokkal elestek. Kiknek testeit is onnan visszavivén az említett bálványkőhöz, többi hevesen és dühösen folyt az ütközet, hogy Béla, Réva és Kadocsa dicső hún kapitányok azon viadalban bajtársaik mellé temették. Elesett azon nap Macrinus is a római seregből s minél több német fejedelem, Ditrik homlokán nyillal halálosan megsebesittetvén és csak nem az egész nyugoti sereg fogságba jutván és megszalasztván." (Szabó Károly fordítása.)

A helyszínt megtekintheti régi térképen Tárnok nevet beírva a keresőbe az Arcanum cég honlapján.

Jegyzet

* IV. László király Tavarnuk nevű földet nővérének Erzsébetnek és a Boldogasszony margitszigeti apáca-kolostorának adományozza, (1277. )Kajászó is az ő tulajdonukban volt.

Székely falu 1559-ig létezett a Benta jobb partján a „római hídnál”. Oklevelek említik 1380-, 1480-ban de a török defter szerint 1559-ben Székelyegyháza puszta már szántóföld .
A székely név latin szövegben secui, de origine secuiasae (Erdélyi magyar szótár)
Scichul (1092) –„Et hec sunt nomina predictarum familianum Michael Cuna Cunei Scichul Boguta Rescandi”. Scecul (1212/1550), Zekel, Siculus.
Feltételezhetjük, hogy egy ismeretlen oklevélben szereplő Tárnokkal határos, ám elmosódott ?Siculuaeecclesiae szöveget olvasta K. S. Sicambriának.

Kő – Kwarok (1009), kue (1055), Kewe (1138, 1329), Keueche (1219). ( A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára.Budapest 1967–1976. )

Kézai Simon idejében nem volt ismeretes Attila és a rómaiak közötti csata helye. Ténylegesen a csata 451-ben. Franciaországban, a mai Troyes (római Mauriucum) közelében zajlott le. A rómiak részéről Aetius és szövetségesei: a vizigót Theoderic ( K. S. -nál Ditrik ) és Thorismund, állt szemben a hun Attila, az osztrogót Valamer ( magyarul Balambér) és a gepida Ardarich (magy. Aladár) seregével. Az egyaránt nagy veszteséggel lezajlott csata után mindkét fél visszavonult, Aetius Thorismundot visszaküldte Tolouse-ba. (K. S.-nál Tulna – magyar Tolna). Azidőben a krónikák Aquincumot tartották Attila fővárosának, Etzilburgnak, ezért feltételezték, hogy a csata a Duna mellett történt.

Irodalom

ANONYMUS. GESTA HUNGARORUM. Fordította: Pais Dezső. (mek.oszk.hu/02200/02245/02245.htm)
KÉZAI SIMON MESTER MAGYAR KRÓNIKÁJA Fordította: Szabó Károly (http://mek.oszk.hu/02200/02249/02249.htm)
Csapodi Csaba: Az Anonymus kérdés története. Bp.1976,
CSÁNKI D.: Kéza. SZÁZADOK, XXXVII. (1903.) 885-890.
Juhász József: A baracskai Jupiter oltárkő és Köveaszó (Keveháza),
Székesfehérvári Szemle - 4. évf. (1934.) 3-4. sz., 75-80p.
. (http://epa.oszk.hu/01900/01940/00017/pdf/szfvsz_04_03-04_1934_075-080.pdf)
Sándor Klára: Nyelvrokonság és hunhagyomány.Bp. 2011.



       V.I.P Szerver









www.matrozvar.hu
www.balzo.ini.hu

www.matrozvar.freeweb.hu