Matrózvár. Régészet Százhalombatta Matrica









www.matrozvar.hu
www.balzo.ini.hu

www.matrozvar.freeweb.hu

Egy vaskori fejedelem hamvasztásos, halomsíros temetése
Homérosz: Iliász - Patrokolosz temetése

 

Huszonharmadik ének (részletek)

Egy vaskori fejedelem hamvasztásos, halomsíros temetéséről leghitelesebben Homérosz tudósít bennünket. A szertartás egyes mozzanatait - siratás, tisztelgés, hajfürtök levágása, stb. - dőlt betűkkel szedve kiemeltük.

 

Így jajgattak azok várukban; míg az akhájok,
hogy lejutottak a Hellészpontoszhoz s a hajókhoz,
szétszéledtek: mind a saját bárkája felé ment;
csakhogy a mürmidonok seregét nem hagyta Akhilleusz
oszlani, harc-szerető társakhoz ilyen szavakat szólt:
„Gyorslovu mürmidonok, szeretett sok jó haditársam,
még a patás lovakat ki ne fogjátok szekerünkből,
járuljunk kocsival, lóval közelébe, siratni
Patrokloszt: hiszen íly tisztesség jár a halottnak.
Majd miután örömünket leltük a bús zokogásban,
akkor majd kifogunk s mindannyian itt lakomázunk.”
Szólt; mind felzokogott; s Akhileusz kezdette a sírást.
Hosszusörényü lovát háromszor a holt körül űzte
mind, és sírt:
Thetisz ébresztett vágyat zokogásra.
Ázott ott a föveny könnyektől, fegyverük ázott,
oly riadalmas harcos volt, kit vágyva sirattak.
*
Közben a büszke királyt, gyorslábú Péleidészt már
hős Agamemnónhoz vitték az akháj fejedelmek,
nagy nehezen vették csak rá, szive oly szomorú volt.
És amidőn Agamemnón sátra elébe elértek,
ő csengőszavu hírnökeit küldte paranccsal,
hogy nagy edényt tegyenek föl a tűzre: talán Akhileuszt már
rávehetik, hogy a szennyes vért lefürödje magáról.
Ám ő állhatatos maradott, s esküdve ekép szólt:

„Zeuszra, ki isteneink legjobbja s a legmagasabbja,
fürdő nem közelítheti meg fejemet, nem is illik,
míg Patroklosz a máglyán nincs, halmot nem emeltem,


s nem nyírom le hajam: hiszen úgysem lesz a szivemnek
ekkora bánata már, míg élők közt vagyok én még.

Éppenezért lássunk neki most gyászos lakománknak;
reggel azonban küldd, Agamemnón, nép fejedelme,
embereid fáért; hordják ide mind, ami illik,
holtunknak, hogy az éji homályba vihesse magával:
hogy gyorsan hamvassza el őt az a nempihenő láng
itt a szemünk láttára, s a nép dolgára mehessen.”
*
...sírtak a szánandó holttestnél. Majd Agamemnón
férfiakat s öszvéreket indított el a fáért
Mentek azok, fakidöntő fejszét hordva kezükben
s jólsodrott kötelet; legelől lépdelt a sok öszvér:
hágva föl-útra, le-útra, ki-útra kanyarba is egyre.
Majd hogy a forrásdús Ídé völgyébe elértek,
bárdjaik élével vágtak ki sietve hatalmas
lombhaju sok tölgyet: riadalmas nagy recsegéssel
dőltek a fák: mindet szétvágták most az akhájok,
öszvérekhez erősítették, s verve a földet
vágytak ezek ki a síkra kerülni a sűrü cserésből.

És miután a tömérdek fát már mind odadobták,
ott le is ültek mind sürü sorban; a bajnok Akhilleusz
elrendelte azonnal a harcos mürmidonoknak,
érccel övezkedjék mindjük, s szekerükbe befogják
ménjeiket; keltek s fölvértezkedtek azonnal;
harcosok és szekerészek most szekerükre szökelltek:
mind a lovas legelől, gyalogok felhője utánuk



Thermopylae

 


ment: s Patrokloszt ott vitték a középen a társak.
Elfedték tetemét a lenyírt fürtökkel egészen,
és a fejét támasztva Akhilleusz fogta mögötte
búsan,
mert kitünő társat küldött Aidészhoz.
És hogy elértek a helyhez, amit kijelölt nagy Akhilleusz,
ott tették le; s a sok fát rakták néki halomba.
*
És százláb magasan s ugyanoly szélesre emelték:
majd szomorú szívvel tették tetemét tetejébe.
Csámpáslábu barom, hízott kos hullt tömegestől
ekkor a máglya előtt; megnyúzták, majd kiemelte
hájukat és betakarta a holtat
a büszke Akhilleusz
véle egészen, az állatokat köribé magasítva.
Mézzel, olajjal telt korsókat tett kerevetje
mellé még, és négy meredeknyaku szép paripát is
nagy sebesen máglyára rakott, sóhajtva erősen.
Hív ebe számra kilenc volt Patroklosznak, ezekből
most kettőt nyakazott le Akhilleusz és odadobta;
majd a nemes trószok seregéből ölt le tizenkét
ifju vitézt
érccel, tervelte eszében a rosszat;
s küldte a tűz lángját, vas-erővel hadd legelésszen
. Följajdult azután, néven szólítva barátját:
„Örvendj, Patroklosz, még Hádész háza ölén is:
most mindent megadok néked, mit előbb megigértem.
Íme tizenkét büszkeszivű hős trójai ifjút
esz meg a tűz veled együtt: Hektór holttetemét én
nem tűz lángjának, csak ebeknek adom lakomául.”
*
Ő ezeket mondván, elment; mire fölkerekedve
nagy sivitással szállt s felhőt gomolyítva a két szél,



fúva a tengert érték el: hulláma magaslott
zengésük mentén: s a rögös Trójához elérve,
dőltek a máglyának: recsegőn lángolt föl a nagy tűz;
és az egész éjjel lengettek lángot a máglyán,
fúva erősen; egész éjjel meg a fürge Akhilleusz
kétfülü kancsóval meregette arany keverőből
folyton a bort, és öntözvén áztatta a földet,
és a szegény Patroklosznak lelkét hivogatta.
*
És hogy a Hajnalcsillag kélt, hírt hozva a fényről,
majd sáfrány-leplét teritette a vízre a Hajnal,
akkor a máglya leroskadt, és megszűnt lobogása.
És a szelek megfordultak, hazatérni siettek,
thrák vizen át: mely emelt hullámmal nyögve viharzott.
*
„Átreidész, s ti, az összes-akhájok többi vezére,
oltsátok legelőbb el a máglyát lángszinü borral,
végig, ahol csak a tűzláng pusztította: s utána
szedjük Patroklosz csontját, a Menoitiadészét,
össze igaz gonddal: könnyű lesz rája akadni:
mert hisz a máglyának közepén feküdött, de a többi
legszélén hamvadt, paripák és emberek együtt.
És kettős hájrétegben szinarany csészébe
rejtsük,
míg magam is Hádész házába hanyatlok;
s azt akarom, hogy sírhalmot ne nagyot magasítsunk,
csak közepest: de utána, akhájok, e halmot is újra
rakjátok magasan, szélesre, ti mind, akik engem
sokpadu gályáknál túléltek hátramaradva.”

Devecseri Gábor fordítása

http://mek.oszk.hu/00400/00406/
Magyar Elektronikus Könyvtár

 

A bemutatott kép az egyik termopylaei halomsírt ábrázolja, amely alá a hagyomány szerint Leonidasz harcosait temették.

 

       V.I.P Szerver









www.matrozvar.hu
www.balzo.ini.hu

www.matrozvar.freeweb.hu