Matrózvár. Régészet Százhalombatta Matrica
Szibériai áldozati terítők: ugor - ősi magyar szertartások








www.matrozvar.hu
www.matrozvar.fw.hu
www.balzo.ini.hu

Szibériai áldozati terítők: ugor – ősi magyar szertartások

Az Oroszországi Tudományos Akadémia Szibériai részlegének Archeológiai és Etnográfiai Intézete a 2003 -2009 években Virtuális Múzeumot hozott létre az interneten, ahol többek között bemutatta a lóáldozattal a teremtőnek felajánlott "Hanti és Manysi szent terítőket". A kiállítás majd kétszáz képpel és tucatnyi vezető tudósok által írt ismertetővel tárta a világ elé azt az unikális néprajzi gyűjteményt, amit a rendszerváltás után a belügyi szervek raktáraiból örökölt.

( A kiállítást itt nézheti meg : http://www.sati.archaeology.nsc.ru/SacredCovers/ . Az orosz nyelvű ismertetők
magyar fordítását pedig itt találja.
Ha előfordul, hogy a szerver nem működik, próbálkozzon másnap. )

A hanti és manysi szent terítőket és más szakrális anyagot a XX. század harmincas éveiben folytatott vallásüldözési kampány következtében és eredményeként gyűjtötték be a belügyi hatalmi szervek az északi népek szent ligeteiből, áldozóhelyeiről és néha padlásairól.

Az anyag feldolgozását Gemuev I. N. és Bauló A. V. professzorok végezték. Publikációikból kiolvashatjuk, hogy a két nép némi különbséggel ugyan, de azonos módon, áldozattal és áldozati ajándékkal igyekezett megnyerni az istenek jóindulatát családtagjaik és családjuk számára. A család jóléte, szerencséje e tárgyak nélkül bizonytalannak számított.
Az ajándékot az áldozati állatra terítették, aminek égbeszálló lelke vitte az áldozatról az üzenetet az istenségnek, majd a szent ligetben lévő szentségtartó hombárban helyezték el (hasonlóan az ógörögökhöz, akik Delphiben a jóslatért Apollónak szánt ajándékokat a törzs saját kincseskamrájában helyezték el. Az ajándék kincs nem lett a papok tulajdona.) Az áldozók a terítőket az istennek szánt vagy általa szent célra használt „öltözetnek” tekintik. A négyelemes takaró neve is „nyereg”, a hatelemes és hételemes neve „terítő”. Készül négyelemes öv, négy, hat vagy hételemes sisak is, sőt patkót jelképező ezüsttálat is ajándékoztak. Ez utóbbi régészeti leletként a szertartás korai voltát is bizonyítja. A magyar honfoglaláshoz kötődő Fehérló monda a szerződéskötési szertartáshoz tartozó áldozatról , az ahhoz szükséges fehér lóról, nyeregről és lószerszámról szól, bizonyítva, hogy hasonló áldozat az ősmagyarok körében is szokásos volt. .



Sárga a csikó,
sárga a nyereg rajta”

(népdal)

Az osztják családban az emberi élet minden fontos szakaszának bekövetkeztével illett és kellett ló áldozatot bemutatni. Ezt az áldozatot mindenki képes volt anyagilag állni, mert a hiedelem szerint a lovat helyettesíteni lehetett rénszarvassal, lúddal, vagy akár egy fazék forró vízzel. Ha lóáldozatról volt szó, a lovat a valóságban csak idős korában kellett feláldozni.


Áldozati terítőt készítettek az élet minden fontos szakaszának bekövetkezésekor. Ezeket a szakaszokat leánya számára Jurij Vella, költő-rénszarvastenyésztő így írja le:


(Jurij Vella, nyenyec, osztják költő ,
http://jurivella.ru )





Az életút szakaszai:

megérni az első lépés megtételének korát …
megérni a szán orrára sikerült pányvavetés korát…
megérni az első önálló szánhajtás korát …
megérni az első önálló vadászat, halászat korát …
megérni az Első Csók korát …
megérni a Beteljesült Csók korát …
megérni az első gyermek szoptatásának korát …
megérni a Tiszta Öltés korát …
megérni a Saját Ösvény (Saját Dal) korát …
megérni az unoka születésének korát …
megérni a elhallgatás bölcsességének korát …
megérni a kort, amikor a fiad lesz a család feje …
elérni a gyermekkorba való visszatérés idejét …
rálépni az Ösvényre, amelyet a Százmedvés Atya és a Százmedvés Anya taposott ki …




Az áldozati terítőt a szoba elfüggönyözött részén egy ebben jártas, köztiszteletben álló asszony varrta meg. A terítő szűrrátétes technikával készült kétszínű, leginkább vörös és fekete posztóból. A XX. századi terítőkön a lován ülő Mir-susne-khum (manysi Urt -ükü) istent ábrázolják. Az ábrát néhol (szentélyben őrzött) nyírfakéreg minta alapján vágják ki, a négy darab négyszögletes posztódarabot egymásra helyezve. Ily módon két-két vörös és fekete lovas mozaikképét varrják össze négyszögletes takaróvá. A takarót gyakran szőrmecsíkkal szegélyezik, csengőkkel és rojtokkal díszítik. A képet illetéktelen szemektől vászontakaró védi. Az áldozati tárgyak valamennyi eleme – anyaga, rojtja, szegélye – szimbolikus jelentéssel bír.

Az áldozati takaró elkészítése és felajánlása jelentette az istenséghez intézett kérést, hódolatot.

A négyelemes terítőt – nyerget – a felcseperedő gyermek számára készítették. A hatelemes takarót a házasságkötés után néhány héttel, vagy az első gyermek megszületésekor készítették. A hételemes takaróra csak a hatelemes után kerülhetett sor. Az övet és a sisakot az unoka megszületésekor áldozták, azonban az adatközlők hangsúlyozzák, hogy csak akkor, ha a férfi a közösségben kellő tiszteletet vívott ki magának.

Az áldozati tárgyakat a szertartás után a szent ligetben lévő lábakon álló – azaz nem földi, hanem a felső szférákban lévő - szentélyben helyezték el. A szent tárgyak a múlt században a szent helyeken nem voltak biztonságban, ezért a család házában a padláson vagy a mennyezet alatt elhelyezett zárt polcon tárolták.

Az egyén életét végigkísérő, emberek őrangyalaként szereplő Mir-susne-khum a leggyakrabban kérelmezett isten a hanti-manysi panteonban. Ő az Atyaisten Numi-Torum hetedik, legkisebb fia, aki a legenda szerint inkább a halászó emberek süllyedő csónakja alá hordott szigetnyi földet semhogy folytatta volna bátyjaival való versengést. Hőstetteit számos monda közvetíti generációról generációra, példát mutatva jóságból, bátorságból és áldozatkészségből az újabb nemzedéknek.

Magyar mesék közül a Fehérlófia , Mirkó királyfi, Siró-nevető szemű király és a Tündér Erzsébet más névvel idézi vissza legnagyobb hőstetteit - a Csillagok, a Hold és a Nap kiszabadítását az alvilágból és ezáltal a földi lét feltételeinek megteremtését . Ezeket a hőstetteket többször a kócos- púpos kis csikó segítségével éri el, aki keze alatt táltos paripává válik. Az első, gyermekkori áldozati terítő ennek nyergét jelképezi. A mesehős az alvilágban megöli az égitesteket jelképező királylányokat fogva tartó három, majd a hat és a tizenkétfejű sárkányt, valószínűleg ezt jelképezi a hatelemes terítő. A hételemes terítővel vagy a sisakkal az éppen kikelt griffmadarak fészkét védi a vihartól, amiért a griffmadár kimenekíti az alvilágból. Talán a legkisebb istenfiú hanti és manysi nevének torzított alakja a Mirkó királyfi neve: Mir (susne-khum, Urt) ükü. .

A Világügyelő Férfi tetteit mondja el a talán legnépszerűbb orosz mese is - „A púpos lovacska”. A mesét Pjotr Jersov foglalta versebe . Jersov Szibéria fővárosában, Tobolszkban járt kolostori líceumba, ahová a szibériai nemzetségfők fiait is szívesen vették fel a kereszténység terjesztése érdekében. Pétervári - Puskinnal együtt töltött - líceumi évei alatt, 19 éves korában írta a „Konyok-gorbunok” mesét (1834). Nem sokkal később jegyezte fel Kriza János is Mirkó királyfiról és a Tündér Erzsébetről szóló székely meséket (Kriza János: Vadrózsák, 1863).

Mir-susne-khum képével díszítették az áldozati attribútumokkal jelölt takarókat („isten nyergét”), öveket, palástokat és sisakokat. A vitézi öltözet ilyen elemeinek szentségét megerősítik többek között az obi-ugor mondák is. „Isten nyergéről” így szól a monda:


„ Az Anya(isten) keresgélt a sarkos ház sarkában. Elővett egy hétrekeszes ládát. Felnyitotta a láda tetejét... Kivett belőle egy hímes nyerget, amelyet nem láttak soha sem a férfiak, sem az asszonyok. Ráült a nyeregre (magyarul: nyeregbe szállt) arany vadkacsa képében, arany vadliba képében”;
„ Lovad hátára teríts ükanyácskád által hét isten képével kiszabott, hét szent csengővel díszített hétsarkos takarót, terítsd oda, Vitéz Királyfi! A hétsarkú szent nyeregre tedd rá kelő nappal bearanyozott szent kezedet... ”;
(Csikó feláldozásáról van szó a következőkben:) „Hadd nyergeljék fel csodaszép arany nyereggel ezt a vad(lov)at, amely felszáll a hét felhőlyukú egekbe! Hadd nyergeljék fel ott vörös színűre kifestett nyereggel!”


A „nyergen” kívül a mondák által „szentté avatott” a sisak és az öv is:

(Mir-susne-khum)...anyja tanácsára egy (szent)helyre elküldte a sisakját, másikra kesztyűjét, a harmadikra pedig övét, hogy az emberek állandóan emlékezzenek reá.”;
A
Mir-susne-khum meghívásáról szóló énekből: „Övezd fel magad hét-szárnyú vadliba övvel, amelyet a te anyácskád, a hét istenfi anyja öltött reád, húzzad fejedre hétoldalas szent sisakodat, melyet a te Torum apácskád öltött rád!”

Az öv magának Torumnak is sikereket hoz:

Így szólt Numi-Torum:
Az erdőkben és s hegyekben szerencsét hoz
Szerencsés övem...
Medve: „Vörös vadra való vadászatra,
Fekete vadra való vadászatra
Szerencsét hozó övvel
Atyám magát felövezte.”





Ami azt a tradíciót illeti, hogy az öv sarkaira csengőket varrnak, figyelnünk kell a tradíció ősi voltára: a néprajzi adatok alapján a Vaha (menti) hantik a nyenyecekkel való háborúskodásuk idején az övükre csengőket varrtak, mondván: „zörögjön, az ellenség higgye azt, hogy páncél”. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a köznapinál sokkal nagyobb méretben készültek a Mir-susne-hum képével kivarrott sisakok és övek, mivel ezeket a mondabeli vitéz-ősöknek és magának Mir-susne-khumnak szánják, akinek állandó jelzője az „aranyos vitéz” - „sorni-otír” vagy rövidenotír”. Ugyanezzel kapcsolatos az áldozati palástok és kaftánok gigantikus mérete is, amiket a helyi védőszellemeknek áldoznak. A szent tárgyak közül különös figyelmet érdemel a szent sisak. Ennek főként délen használatos formája a Szent Koronára emlékeztet: négy szegmensből áll, gyöngyök lógnak le róla. Funkciója ugyanaz: az áldozati megszentelés után avatásakor helyezték a nemzetségfő fejére , majd titkos, szent helyen tárolták. Ugyanekkor övezték fel a nemzetségfőt, és valószínűleg ekkor készült a tegez is, amelyen ugyancsak négy égi lovas van ábrázolva. Ezt a tegezt temették el a „nemes” férfival, legfeljebb 7 nyilat helyezve bele.
Az áldozati szertartásokat a nemzetség érdemes tagjai végezték, akiknek sisakjait ilyenkor az áldozati területet lezáró oszlopokra helyezték.A nemzetségi avatási szertartások nyilvánvalóan a nemzetség szűkebb vagy bővebb „családi” ünnepei voltak, amelyen illett a rokonságnak megjelenni. Sajnos a gyűjtemények nem tartalmaznak egy személyhez köthető áldozati terítő sorozatot. Nem állapították meg, hogy melyik családtag életét kísérték végig az isteneknek szánt ajándékok. Lehet, hogy csak az elsőszülött „férj-fi” képviselte az istenek előtt a nemzetséget. Tudjuk, hogy a gyermekek születésekor a szülőházban elkülönítetten, a női rokonság körében a vajúdó nőt arra biztatták, mondja ki az apa nevét, mert akkor könnyű lesz a szülés. Így állapították meg, „férj-fi” vagy „nő-fi” (né-pi) született-e. Ezt követően a gyermek nevét tisztázták, azaz megállapították, melyik ős született a gyermekben ujjá. Ezért a csecsemőt hintáztatva egymás kezébe adták, miközben az elhunyt ősök neveit sorolták. Ha a baba jelt adott – felsírt vagy elhallgatott – ez arra utalt, hogy megvan az újszülött neve. Ezt azonban titokban tartották, nehogy a rossz szellemek árthassanak neki, s azok megtévesztésére a kisbabát még sokáig lekicsinylő nevekkel illették. (Vértes Edit, 118 p.).

A néprajzi leletekhez járulnak az utóbbi időben feltárt őskori temetők leletei is. Ezeket a Virtuális Múzeum „Ugor örökség” gyűjteménye mutatja be. Számíthatunk arra, hogy a további tárgyi emlékek lehetővé teszik az ősi nemzetségi törzsi viszonyok pontosabb feltárását.






Fenn: Szent őv.

Jobbra: Mir-susne-khum történetét előadó táncos.

A táncos lova fakard (a monda szerint apja rozsdás kardja az övvel letörölve sárkányölő aranypallossá vállt,) a nyeregtakaró színével lefordítva van, hogy illetéktelenek a rajta lévő ikonokat ne láthassák.





Felhasznált irodalom:

http://www.sati.archaeology.nsc.ru/SacredCovers/

BAULO, A. V.: Mansi sacred covers. = Acta ethnographica Hungarica. 45. 2000. 1-2. …

Gemuev, I.: Ugric mithraism (in: Shamanism and Northern Ecology, Juha Pentikanen (Editor) Hague, 1995

Vértes Edit: Szibériai nyelvrokonaink hitvilága. Tankönyvkiadó Bp.1990


       V.I.P Szerver